2011. 03. 04.

ArchDaily - Building of the year 2010











Az ArchDaily szakportál építészkörökben a leglátogatottabb weboldal a világon,
legalábbis így mutatja be magát az online médium. Kétségtelenül jó a kezdeményezésük:
naponta más és más épületet ismertetnek fotókkal, tervrajzokkal, egyszer közhelyes,
másszor nehezen értelmezhető műleírás-adaptációkkal; a világ kortárs építészeti "megnyilvánulásaiból" merítenek.
Ez jó visszacsatolás a szakmának, lehet fanyalogni, ájuldozni - tetszés, habitus szerint -, s hogy szépen fogalmazzunk: megvalósult ötleteket saját tervezőasztalon továbbgondolni. 

Bámulatra méltó, ahogy ez a fiatal, 2008. óta létező építészeti portál kinőtte magát.
2009-ben hirdették meg először a Building of the Year versenyt (egyik támogatójuk az ArchiCad-es Graphisoft - magyar sikercég).  (Itt láthatók a 2009-es verseny díjazottjai.)

Tavaly közel 30 ezer olvasó adta le szavazatát a 4 hetes voksidő során, megmutatkozhatott a közízlés (tegyük fel, hogy a szavazatokat nem manipulálták).

A magyar vonatkozás miatt az ipari épület kategória győztesét emeljük ki.


Fotók: Batár Zsolt


A badacsonytomaji Laposa Pincészet díjnyertes tervét 
(Bazaltbor Badacsony Kft.) az Építészfórum részletesen bemutatta. Érdemes elolvasni a kommentárokat is.


Ha a pincészetről "lefejtjük" a csodaszép Balaton-felvidéki környezetet (a szomszédságban kiterjedt Nemzeti Park), mit látunk? Egy arányos, szolidan formált épületegyüttest, mondhatni, "semmi komoly". Ha a kispiricsi falu végén állna, nem számíthatott volna a Building of the Year címre. De minthogy az épületet "alapjaitól" nem lehet elválasztani - a környezettel együtt kell, megszülessen -,  a pincészet tervezőinek épp az irigylésre méltó táj vált cinkosává, a tájjal, környezettel kellett "megegyezniük" (meg a helyi rendezési tervvel). A kritikusok szerint a pincészet tájidegen, volt, aki messziről plexi sörsátornak nézte! Ilyen alapon minden tájidegen, amit ember növeszt ki a tájból, s nem az anyaföld magából.


A részletfotón kőbe vésett szőlőindák tekeregnek; ez a szokványosnak nem nevezhető alkotás többeknél kiverte a biztosítékot. Kikérik maguknak a tapintatlan beavatkozást. Pedig az ornamentika ilyetén alkalmazása számomra lehengerlő: kifinomult, nem hivalkodó, a "funkció" előtt tiszteleg. Persze biztosan meg lehetett volna várni, amíg az IGAZI szőlőindák vadul elburjánzanak a homlokzaton, s művészi rendezetlenségükben maguk alá gyűrik az épületeket.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése