Fenntartható építészet: trend lett, rend nem? - Szókimondó építészinterjú Kazinczy Gyöngyvérrel - Arch|Face (1.)

Kazinczy Gyöngyvér neve már nemcsak a "szépirodalmi névrokonság" miatt csenghet ismerősen. Kevesen tudják róla, hogy vérségi szálak fűzik az Országház tervezőjéhez, Steindl Imréhez. Szakmai körökben bizonyára nem kell bemutatni a fiatal építészt - munkáiról, szakmai, közéleti 'megnyilvánulásairól' rendre hallhatunk, olvashatunk. Idén tavasszal sűrűn szerepelt a médiában, mivel Kazinczy Gyöngyvérhez került az újonnan alapított Építészeti és Energetikai Nagydíj, amit a ráckevei gyermekjóléti szolgálat és családsegítő központ energiahatékony felújítását célzó építészeti tervével érdemelt ki. Nem csak ezért kértünk interjút tőle. 


Ezzel a beszélgetéssel nyitjuk Arch|Face interjúsorozatunkat.


Aki kérdez: Mesterházy Mónika

- A 2007-es ZERO CO2 Fenntartható Építészet szakmai konferencia kapcsán ismertelek meg. A konferenciát 2007-ben rendeztük meg először az UIA-ARES és a Magyar Építőművészek Szövetsége támogatásával. A téma - zéró emissziós, fenntartható építészet - akkoriban igen újszerű, ebből fakadóan 'idegen' volt, még a szakmának is. A Hárskúti Megújuló Energia Központ építészeti koncepcióját ismertetted. Remek tervek voltak. Mi lett a sorsuk?

"Maradtak a szép emlékek...és a férjem,
akivel a cégnél ismerkedtem meg"

- A bemutatópark koncepciója valóban fantasztikusan hangzott, és remekül működhetett volna. Szerettük volna megmutatni a látogatóknak, hogyan lehet a 21. században környezetbarát, fenntartható módon, de korszerűen élni harmóniában a természettel. A léptékkel volt gond. A bemutatópark épületei, s az azokat kiszolgáló egységek - oktatóközpont, kecsketelep, sajtüzem, biogáz-üzem, szélerőmű-park, naperőmű - kisebb mérettel, egyszerűbb elgondolással előbb kaptak volna engedélyeket, finanszírozásuk sem okozott volna problémát. Ugyanakkor rengeteg tapasztalatot nyertem a projekttel, mind tervezési, mind engedélyeztetési szinten. Mivel egyedül dolgoztam itt építészként, a diplomavédés másnapjától, irtózatos tempóban kellett belejönnöm a gyakorlati dolgokba. Ezért a bizalomért és a gyors beletanulási lehetőségért nagyon hálás vagyok az akkori főnökömnek. Két évvel ezelőtt jöttem el a cégtől, azóta a saját építészeti stúdiómat vezetem. Időközben a Hárskúti Megújuló Energia Központot eladták, a folyamatban lévő engedélyeztetéseket leállították. Maradtak a szép emlékek, a sok tapasztalat, és a férjem, akivel a cégnél ismerkedtem meg.

- Az, hogy ilyen fiatalon ilyen komoly projekten dolgozhattál, ráadásul nőként, az azt is jelentheti, hogy az építész hivatás már nem a férfiak privilégiuma? Vannak, voltak nehézségeid a korod, nemed miatt?

- Természetesen voltak, és mind a mai napig vannak nehézségeim, főleg a korom miatt. Nem ritka, hogy a személyimet kérik az üzletekben. Előfordult, hogy egy megrendelő látni akarta a kamarai engedélyemet, mert nem hitte el, hogy végzett - ráadásul 6 éve végzett - építész vagyok. Ez egy ideig zavart; ma már magabiztosabb vagyok, így a hasonló eseteket inkább bóknak veszem. Volt, hogy nőként úgy éreztem, hátrányt szenvedek, elsősorban a kivitelezéseken. Nem gondolom azonban, hogy az építész hivatás a férfiak privilégiuma lenne. A szakmán belül vannak területek, melyek jobban kézre állnak a nőknek.

- Mikor körvonalazódott benned, hogy az energiahatékony, környezettudatos építészet, mint irányzat, a 'tiéd'?

- Már az egyetem előtt tudtam, hogy a környezet- és energiatudatos építészet érdekel igazán, illetve az épületek hatása az egészségre. Ilyen jellegű könyveket, tankönyveket (Zöld András: Energiatudatos építészet, David Pearson: A természetes ház könyve) már gimnazista koromban is olvastam. Mivel a zöld építészet szellemisége, gondolatai már az alapok elsajátítása előtt áthatott, így a fenntartható építészet eszközeinek alkalmazása számomra természetes és magától értetődő. Már az egyetemen is ennek tudatában készítettem a terveket; egy-egy konzulensem meglehetősen cinikusan, szemét forgatva reagált a munkáimra. Érdekes látni őket, hogy - a mai trendeknek megfelelve - mennyire mást hirdetnek most, mint akkoriban.

- Az egyetemi tananyagnak része volt az energia-, környezettudatos építészeti irányzat? 

- A tananyagban akkoriban - 2000-2006 között - kizárólag a 2 kredites, nem kötelező tárgyak keretében lehetett a környezettudatos, energiatudatos szemléletről hallani. Ez mintegy 2-3 választható tárgyat jelentett az építészeti képzésben, késő délutáni időpontokban. Aki az itt hallott elveket alkalmazta, arra a tervezési tárgyaknál különcként tekintettek. Számomra a legemlékezetesebb a Középülettervezési Tanszék negatív hozzáállása volt, pozitívumként éltem meg viszont a Lakóépülettervezési Tanszék támogatását.

- Voltak 'mestereid'?

- A magyar szakirodalomnak hamar a végére értem, s mivel igyekeztem sokat utazni az egyetemi éveim alatt is, minden út során legalább egy jó, témába vágó könyv „begyűjtése” volt a célom. Főleg az érdekelt, hogy a környezettudatos tervezési elveket a gyakorlatban hogyan tudják megvalósítani, kivitelezni, azaz: ami az elméletben jó és működik, az a gyakorlatban hogyan tud esztétikusan, ugyanakkor praktikusan megjelenni az épületeken, épületekben. Nálunk akkoriban nagyon kevés megvalósult példával lehetett találkozni.

- Mesélj az első terveidről. Kellett kompromisszumokat kötnöd? Mennyire tudtad átvinni a konkrét projektbe a saját elképzeléseidet? Főleg az energiahatékony vonulatot...

- Az első valós projekt keretében megálmodott energiahatékony épületem a Hárskúti Megújuló Energia Központ számára tervezett Oktatóközpont volt. Bár diplomatervnek indult, konkrét megrendelés alapján készült, határozott elképzelések mentén. Az építészeti kialakításban maximálisan szabad kezet kaptam. Visszatekintve fantasztikus tervezési folyamat volt, hatalmas spirituális töltéssel. Kompromisszumokat természetesen kellett kötni, elsősorban az anyaghasználat terén. A fesztávokból, funkciókból adódott, hogy rengeteg vasbetont fel kell használni az épületben. Egyfelől a kötöttségek nélküli tömegformálás hatalmas öröm volt, másfelől pedig, amikor kint ültem a helyszínen, a Bakony egyik legszebb pontján - ami hatalmas inspirációt jelentett - folytak a könnyeim, hogy egyszer ez a csodálatos természeti környezet beépül. „Skizofrén” állapot volt hosszú ideig. Hangsúlyoznám azonban: mindez nem az energiahatékonyságra vonatkozó kompromisszumot jelentett. Az épület szerkezetileg, gépészetileg maximálisan eleget tett az energiatudatos tervezési 'előírásoknak'. A lelkiismeretfurdalást a zöldmezős beruházás váltotta ki, a kompromisszum pedig a környezetbarát anyagok használata terén jelentkezett.

- A laikusok, de megkockáztatom, hogy a szakma nagy része sem tudott jó ideig eligazodni a hirtelen - pejoratív szóval élve - trenddé váló, energiahatékonyságot célzó építészeti metódusok között. Sokan nem tudták pontosan, mit takarnak a jelzők, 'bio, öko, green' stb. Aztán 2008 táján hazánkban is megjelentek a passzívházak, majd az aktívházak, s ma már masszívházakról is lehet hallani. Építészként hogy látod: manapság mennyire van rend a 'fejekben'?

- Nincs rend, szakmai körökben sem. Sajnos szakmai konferenciákon, szakcikkekben sem teszik mindig egyértelművé, mit is takarnak pontosan a környezetbarát, energiahatékony, zöld, öko stb. fogalmak.  Energiahatékony épület létesülhet környezetbarát anyagokból, de környezetre káros anyagokból is. Passzívház is épülhet környezetbarát és környezetre káros anyagokból. Fenntarthatónak, vagy ha úgy tetszik zöldnek akkor nevezhető az épület, ha energiahatékony, és emellett környezetbarát anyagokból épül. Így lesz a környezetterhelése a legkisebb. Fontosnak tartom azt is hangsúlyozni, hogy ha valaki fenntartható házat szeretne terveztetni, akkor abban a házban fenntartható módon is kell élni. A cél az, hogy a környezetterhelésünket csökkentsük. Ennek része, hogy a fenntartható házunkból nem terepjáróval gurulunk el a bevásárlóközpontba műanyagtálcás almát venni, hanem az élet minden területén alkalmazzuk a fenntarthatóság gondolatát, ki-ki a maga szintjén, a legjobbra törekedve. Egy „zöld” építésztől hasonló életfilozófia várható el.

Családi ház, Pestszentimre
További tervek ITT találhatók Kazinczy Gyöngyvértől

- Az energiahatékony és a környezettudatos elveket könnyű összeegyeztetni az építészeti praxisban? 

- Egy jól hőszigetelt, hőhídmentes csomópontokkal kialakított, és korszerű épületgépészettel felszerelt épületet ma energiahatékonynak mondanak. Pedig egy energiatudatos épület esetében az energiahatékonysághoz tartozik a jó tájolás, a kompakt tömegformálás, az úgynevezett klímazónás alaprajzi tervezés, a megfelelő hőtároló tömeg kialakítása, a megfelelő árnyékolás biztosítása építészeti eszközökkel. Egy energiatakarékos, energiahatékony ház azonban nem minden esetben jelent egészséges, környezetbarát épületet.  Az építésnél az építőanyagokkal természeti kincseket használunk fel, amelyek az épület életének végén építési törmelékként kerülnek vissza a természet körforgásába. Minden egyes épület megépítésével a környezetet terheljük, így ezt a terhelést olyan alacsony szinten kell tartani, amennyire lehetséges. Az építőanyag megválasztásánál figyelembe kell tehát venni annak környezetterhelését - alapanyagainak származása, előállítása, helyszínre szállítása, beépítése, elbontása, megsemmisítése -, és az emberi egészségre gyakorolt hatását is. Példaként: a habosított műanyagok az előállítás után folyamatosan mérgező sztirolt bocsátanak ki magukból. A poliuretánból készített termékeknél szintén elővigyázatosságra van szükség, ugyanis ezekből allergén izocianát szabadul fel. A műanyagból készült tárgyak legnagyobb veszélye abban rejlik, hogy egy esetleges tűznél rendkívül mérgező füst keletkezik. Szintén megtévesztőek azok a beruházások, amelyeket zöldként próbálnak eladni, bár egy avatottabb szem észreveszi, hogy a tervezőjük figyelmen kívül hagyta az ökoépítészet legalapvetőbb szabályait. Egy épület nem lesz „zöld” csupán attól, hogy növényeket rakunk a homlokzatára vagy a tetejére, vagy az építkezés végén felcsapunk a tetőre pár napkollektort vagy napelemet. A fenntartható, környezet –és energiatudatos építészet ennél jóval összetettebb, és nagyon sok szempontot kell figyelembe venni már a tervezés első lépésénél is. A „zöld” életfilozófia sajátja kell, legyen egy építésznek, aki ilyen jellegű épületeket tervez. Az elmúlt pár évben, amióta trendi a „zöld” irányzat irányzat, számos, ilyen irányban nem képzett építész honlapján megjelent a zöld filozófiát hirdető szlogen. A fenntartható építészet terjedése mindenképpen szükségszerű, és nagyon jó látni, hogy ennyire felkapott lett a téma. De fontos, hogy valóban legyen tudás, tapasztalat a reklámok mögött, különben a szakmánk és az irányzat hitelét fogják rontani a magukat alaptalanul fenntarthatónak kikiáltott projektek.

Az ország háza. Fotó INNÉT

- Más. Évek óta foglalkozol az Országház gépészeti rendszerével. Egyik elemzésedből kiderült: a Parlament H-osztályzatú, vagyis meglehetősen rossz energetikai mutatóval rendelkezik. Az Országháznak szentelted TDK, PhD 'dolgozataidat'. Milyen érdekességekre bukkantál, s mi az ami a leginkább meglepett?

- Még az egyetemi éveim alatt, Berlinben jártamkor látogattam el a Reichstagba, amelynek energiatudatos felújítása akkoriban egyedülálló volt, s rám nagyon nagy hatást tett. Ekkor határoztam el, hogy a Reichstag felújításának analógiájára feldolgozom az Országház rendszerét. A kutatás során tudtam meg, hogy annak idején, amikor Steindl Imre - akihez egyébként rokoni szálak kötnek - a Parlamentet tervezte, szintén a Reichstag hűtési-fűtési rendszerét tanulmányozta és vette át, így reálisnak éreztem, hogy egy új energiakoncepció hasonlóan megvalósulhatna nálunk is, követendő példaként állva az egész ország előtt. Évekkel később, már mint energiatanúsító és PhD hallgató nyúltam ismét a tanulmányhoz; elvégeztem az épületenergetikai számítást a rendelkezésemre álló adatokból. Mivel műemlékként az épület mentességet élvez az egyébként kötelező tanúsítvány megléte alól, így gyakorlati haszna akkor lenne, ha valaki komolyan venné az épület energetikai felújítását. Erre egyébként nagy szükség lenne, hiszen a meglévő rendszer borzasztóan elavult, rossz állapotban van. Ebben az esetben a tanulmány, és a számítás kiindulási alapja lehet részletesebb vizsgálatoknak, terveknek. Magam is örömmel foglalkoznék ezzel komolyabban, de jelenleg nem engedhetem meg, hogy önszorgalomból ekkora munkába vágjam a fejszémet.

- Miért tartottad fontosnak építészként, hogy energiatanúsítói oklevelet is szerezz? 

- Az építészet energetikai oldala már az egyetem alatt is nagyon érdekelt.  Azt hiszem én voltam az egyetlen az évfolyamból, aki lelkesedett az épületgépészeti előadásokért. Így amikor elindultak az első tanúsítói tanfolyamok, azonnal beiratkoztam (BME, Épületgépészeti Tanszék), és az elsők között vizsgáztam le több, mint 3 éve. Szerintem, aki komolyan veszi az energiatudatos tervezést, annak az energetikához, épületgépészethez értenie kell, hogy hiteles lehessen. 

- Pályafutásod fontos állomása, hogy a ráckevei szociális intézmény - energiahatékony felújítást megvalósító projekt - tervével elnyerted az Építészeti Épületenergetikai Nagydíjat. Sokan gratuláltak, de, ahogy a díjat odaítélő szakmai bizottságot, úgy téged is kemény kritikákkal illettek az épület miatt. A bírálók szerint a ház 'unalmas', az energetikai mutatói gyengék, a kivitelezés sem volt példaértékű...

- Mint említettem, a „zöld” építészet nem ragadhat le az energiahatékonyság kritériumainál. Teljes életciklusára kell vizsgálni az épületet, ami egy komplexebb dolog az energetikai mutatóknál. Ez a pályázat nem azt kérte, hogy zéróenergiás épületeket mutassunk be, hanem erre a komplex személetre volt kíváncsi, melynek része az újrahasznosítás, a környezetbarát anyaghasználat,  adott esetben az épület felújítása az újépítés helyett, csapadék- és szürkevízhasznosítás, passzív épületgépészeti eszközök alkalmazása. A magyar szabályozás 10 centiméterben korlátozza az utólagos hőszigetelés vastagságát, oldalhatáron 0 centiben - utóbbit Ráckevén nem tartottunk be, mivel a szomszéd engedélyével tudtunk szigetelni, szerencsére. Amikor erősen korlátozott a rendelkezésre álló költségkeret, amikor olyan a magyar erkölcs, hogy a kivitelező elsumákolja a változtatásokat, amikor a megrendelő elzárkózik a ma már ugyan korszerű és egyszerű biomassza fűtési módoktól, akkor bizony sok kompromisszumot kell kötni. De még ezekkel a kompromisszumokkal is negyedére tudtuk csökkenteni az épület energiafogyasztását, és számos olyan dolog megvalósulhatott, ami példaértékű lehet annak a rengeteg embernek, akik felkeresik az intézményt. Ráadásul olyan eszközöket igyekszem többnyire alkalmazni, melyek széles körben elérhetők, az „átlagembereknek” is elfogadhatók, megszívlelhetők.  

Az Építészeti-Épületenergetikai Nagydíj 2012 nyertes pályaműve, 
a ráckevei Gyermekjóléti és Családsegítő Szolgálat épülete
Fotó innét: www.energiatudatoshaz.hu

- Egy minősített passzívház sem kapott elismerést a Nagydíjat odaítélő bizottságtól, noha több passzívház szerepelt a benyújtott pályaművek között. Többen úgy vélik, ebben valamiféle 'ellenállást' nyilvánul meg. A díjátadást követően a hg.hu interjút közölt veled. Azt mondtad: "Nem vagyok passzívházpárti, szerintem ezek nem tudnak annyit, amennyivel több energiába kerül a megépítésük." Kevesen merik kimondani, hogy nem szeretik a passzívházakat. Szerinted - ha van - mi a baj velük?

- Ma Magyarországon, ha azt mondom passzívház, akkor a többségnek  - a szakmai többségnek is - a vasbetonból és műanyag szigetelésből, műanyag nyílászárókból felépülő, nagyon kevés fűtési energiával üzemelő ház jut az eszébe. Ezek lehet, hogy energiahatékony épületek, de mivel nem környezetbarát anyagból épülnek, így nem nevezhetők zöldnek. Tehát nem a passzívházzal van gond ebben az esetben, hanem az építőanyagokkal. Hozzátenném: tapasztalataim szerint nem szükséges mindenáron a passzívházakra előírt 15 kWh/m2 év fűtési energiaigény elérésére törekedni. Kivitelezés alatt áll jelenleg egy 130 négyzetméteres családi házam, nádlemezzel, szigetelt vályog falazattal, cellulózzal szigetelt fa födémmel. Az épület nettó fűtési energiaigénye 24,78 kWh/m2 év.  A számítások szerint az épület kifűtéséhez, és a használati melegvíz 30 százalékának előállításához - 70 százalékot napkollektorok állítanak elő - szükséges famennyiség évente 2,5 m³. Összegben kifejezve ez azt jelenti, hogy az épület havonta 4000 forintból kifűthető (átalány), s ebben benne van a használati melegvíz előállítás költsége is. Tehát az épület teljes mértékben környezetbarát anyagokból épülhet fel, kivitelezése egyszerű, és nagyságrendekkel olcsóbb, mint egy passzívházé. Épületgépészeti rendszere pedig az esetleges meghibásodás esetén nincsen kiszolgáltatva speciális szakembereknek, és a távolról érkező pótalkatrészeknek. 

- Bizonyára érkeznek majd reakciók a passzívházak védelmében. Lépjünk tovább! A Magyar Környezettudatos Építés Egyesületének (HuGBC) egyik alapító tagja vagy, de mintha alábbhagyott volna a kezdeti aktivitásod...

- Remek kezdeményezésnek tartottam a HuGBC létrehozását. Örültem, hogy a környezetbarát gondolatok nagy hangsúlyt kaptak az energiahatékonyság mellett. Aztán idővel homályba veszett előttem az egyesület működése, célja. A tagfelvétel kérdésével nem értek egyet, mert úgy érzem, hogy a nagyobb, tehetősebb építőipari cégeknek pusztán zöldre festési stratégiája a belépés, a HuGBC pedig - meglátásom szerint - egyelőre nem válogat, ami számomra a hitelességét rontja az egyesületnek. Nem ilyen elvek mentén indultunk. Kezdetben aktívan vettem részt a szervezésben, programokban, mára már kiestem az egyesület mindennapjaiból. Ennek részben az is oka, hogy 5 éve Veszprémbe költöztem, és magam is alapítottam egy egyesületet. Ez a Veszprémi Építészklub ésAlkotóműhely (VÉKA), ami sok időt és energiát vesz el.

Kazinczy Gyöngyvér előszeretettel fotóz épületeket is - több fotókiállítása volt már
Még több fotó >>

- Milyen munkáid vannak jelenleg?

- Újépítésű és felújítandó családi házakat, kisebb léptékű vendégházat, présházat tervezek, valamennyit környezet– és energiatudatos szellemben, illetve épületenergetikai tanúsításokat végzek.

Arch|Face - Kazinczy Gyöngyvér

"Már általános iskolában tudtam, hogy építész szeretnék lenni. Sokat rajzoltam, szerettem a matematikát. Játék helyett inkább alkottam, barkácsoltam, például áramot termelő szélgenerátort szerettem volna csinálni 12 évesen. Az egyetemen ösztönösen kezdtem energiatakarékos, megújuló energiákkal működő,  környezetbarát házakat tervezni. Egynémely tanárom furcsán nézett rám, de nem tudtak a rossz útra csábítani."